11. nap

A mai reggel - Angliához és az eddig megszokotthoz képest - ragyogó napsütéssel és langyos szellővel indult. Végre napos időben kirándulunk! Úticélunk: Whitby és környéke (Robin Hood's Bay, Whitby, Goathland-en és Thorton le Dale-en keresztül).

Az észak-york-i Nemzeti Park egy részét jártuk be (North York Moors National Park), és utunk során idegenvezetőnk, Mick ismét remek sztorikkal tartotta éberen figyelmünket. Mesélt arról, hogy ezen a területen tulajdonképpen az egyetlen mezőgazdasági tevékenység az állattartás, így amerre csak néztünk, mindenhol birkákat, teheneket és lovakat láttunk a szelíden hullámzó dombok között.

Első állomásunk Robin Hood's Bay volt. Hogy a településnek valóban van-e köze a tolvajok fejedelméhez, aki a gazdagokat rövidítette meg és a zsákmányt a szegények között osztotta szét, sohasem fog kiderülni. Az azonban biztos, hogy a sherwoodi erdő valaha a London és Yorksihre közötti részen terült el. A napjainkban már csak 450 holdnyi erdőben még 900 ősi angol tölgyfára bukkanhatunk. Az erdős terület jelentős csökkenését a fa feldolgozás okozta - építőipar, hajógyártás, bútorgyártás stb. A hajdani kis halászfaluban az 1700-as években virágzott az árucsempészet (tea, rum, brandy, dohány, só); a
meredek tengerparton egymás hegyén-hátán épült apró házak útvesztőjében könnyen segítették ebben egymást az itt élők. Ahol a falun átcsörgedező patak a tengerbe ömlik, ott kezdődik a házak, utcák alatt végighúzódó, egyre szűkülő alagútrendszer. Ezen keresztül több utcányi utat lehetett megtenni anélkül, hogy a rend őrei észrevegyék. A házak mellékhelységei a patak melletti kis épületekben kaptak helyet, így a produktumot a víz egyenesen a tengerbe vezette, csatornának álcázva a járatokat. Hiába, az emberi leleményesség határtalan! Érdekesség, hogy a falu legfiatalabb épülete az 1730-as években épült, azóta nem volt építkezés errefelé. A vidék másik jelentős bevételét a 'jet' (fekete borostyán) bányászata és feldolgozása jelentette, ezt a féldrágakövet apály idején napjainkban is megtalálják a szemfülesek a tengerparton. Amikor viszont jön a dagály érdemes a magasabban fekvő utcákba húzódni, különösen télen. Ilyenkor ugyanis még tovább tör utat magának a víz, elárasztva akár a partmenti épületeket is. Védekezésképp ilyenkor az ablakokat erős faburkolattal takarják el.

A következő állomás Whitby volt, ahol utunkat egyből a Magpie étterem felé vettük. Állítólag itt készül Anglia legjobb Fish&chips-e. Kipróbáltuk... és tényleg nagyon finom volt! Emiatt aztán nem sok időnk maradt már Whitby utcáin sétálgatni (bár olyan nagyon nem is szerettünk volna már, mert a délelőtti napsütés pillanatok alatt átváltott hideg, szeles, esős időbe). Viszont a fish&chipsen kívül annyi azért kiderült, hogy a legenda szerint ebben a városban temették el Drakulát - valószínűleg ennek köze van ahhoz, hogy évente kétszer is rendeznek itt gót fesztivált -, illetve van egy olyan különleges temploma, ahol a prédikálószék három szintes (Angliában mindössze 5 ilyen templom létezik). Emellett a templomi padokat személyre szabottan faragták a télen munka nélkül maradó asztalosok a helyi arisztokrácia megrendelésére, ezért minden egyes padra másféle díszítés jellemző. A helyi katolikus apátságot VIII. Henrik romboltatta le az anglikán egyház megerősítése érdekében. A katolikusok vallási vezetője, a történelem során először, itt nő volt, Szent Hilda. Abban az időben az angolszász szokásrendet követők és a
római katolikusok máskor ünnepelték a húsvétot. Hilda nevéhez fűződik ennek egységesítése és az első angol nyelvű teremetés történet beemelése az egyházi szertartásokba. A többi tengerparti városkához hasonlóan Whitby is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított le. Különleges elhelyezkedése miatt ez az egyetlen olyan hely Angliában, ahol a tenger felett láthatjuk a napot felkelni és lenyugodni is. A tengerészek emiatt könnyen összezavarodtak. Tájékozódásuk segítése érdekében a kikötőből egy "kapun" keresztül lehet kihajózni, ami pontosan az északi sark felé mutat.

Hazafelé útba ejtettük Goathland falvát. A kis falucska nevezetessége, hogy két híres film forgatásának is otthont adott: a Heartbeat c. angol sorozat egyes jeleneteit a falu egyik kis boltjában, a Harry Potter filmek Roxfort (angolosan Hogwards) állomáson játszódó jeleneteit pedig a vasútállomáson forgatták. Olyan volt, mint egy időutazás, amikor begördültek az állomásra a gőzösök. Az egyik szerelvény kocsijai fából készültek, csodálatos volt! Videó is készült: www.drive.google.com/file/d/1mw0PdquLEVSY3F15FLe2_yKga8EA1n60/view?usp=sharing 

Utolsó állomásunk hazafele Thornton le Dale falu volt, ahol azért szálltunk ki egy rövid időre a buszból, hogy saját szemünkkel is megcsodálhassuk ezt a fantasztikus kis települést. Lenyűgöző ennek a falunak az atmoszférája, környezete. A házak előtt kanyargó kis kristálytiszta vizű patak különös varázst ad a környéknek.

Sajnos ezzel véget is ért a mai nap. Felejthetetlen emlékekkel gazdagodtunk, és az angol kultúra mélyebb megismerésében is nagyot
léptünk előre. Holnap-holnapután még iskola, aztán indulunk lassan hazafelé!