12-13. nap

Szerdáról csütörtökre virradó éjjel igen csak hideg lehetett, mert reggelre bepárásodott az ablak. És valóban, a telefon szerint reggel fél 7-kor 7 fok volt.

A nap nagy részét az iskolában töltöttük a megszokott órarend szerint. A délutánunk szabad volt, amit még az utolsó apróságok beszerzésére használtunk fel. Este pedig színházba mentünk. A darabról (39 Steps) elöljáróban annyit tudtunk, hogy egy Hitchock regény feldolgozása ésállítólag nagyon jó. Aznap játszották Scarboroughban először, így hiteles információnk nem volt. Az épület maga, egy a városképbe kevéssé illő szögletes monstrum. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor beértünk a nézőtérre. A színpad középen volt lent, a széksorok pedig körülötte meredeken magasodtak. Elkezdődött az előadás, melynek összes karakterét 4 zseniális színész alakította. Két nő és két férfi. Tipikus angol humor, tökéletes időzítésekkel, meglepően egyszerű, de mégis nagyszerű díszlet megoldásokkal, legalább háromféle akcentus között váltogatva. Elképesztő volt! A szünetben az angolok sört isznak és fagyit esznek, amit ha nem sikerülbefejezni a második felvonás kezdetéig, akkor minden szívbaj nélkül beviszik magukkal a nézőtérre. Döbbenet.

Elérkeztünk a képzésünk utolsó napjához. A délelőtti órák után megtörtént az ünnepélyes oklevél átadás és kezdetét vette a búcsúzkodás - telefonszám, e-mail címek csereberéje, fotózkodás. Ezután még kaptunk egy utolsó kis löketet a módszertan tanárainktól és vége. Egy utolsó séta a városban és a tengerparton, aztán csomagolás, készülődés, másnap reggel irány Manchester. Viszlát Scarborough!