14-15. nap

A mai nap első sikerélménye megvolt: nem aludtunk el, kiértünk az állomásra és még a vonatunk is időben indult. Yorki átszállás után fél 11-re megérkeztünk Manchesterbe. Következő kihívás: szerezzünk transzfert. Első lépés, felhívni a hotelt, ahol szobát foglaltunk és elkérni tőlük az úgynevezett "docket numbert". Ez simán ment. Majd felhívni a taxi társaságot, kérni egy autót, majd meg is találni. Na, ez már nem volt olyan egyszerű menet. A vonal borzalmas rossz volt, a diszpécsert alig értettem. Végül csak kibogoztam, hogy hova jön értünk az autó és mikor. Elkezdődött a szabadulós játék: 10 percünk volt, hogy kijussunk az 1-es terminál elé, úgy, hogy exit felirat sehol sem volt és az útbaigazítások sem voltak egyértelműek. Közben 2 percenként csörgött a telefon. Hívott a sofőr (erős arab akcentussal), hogy mikor, hova érkezik és milyen autóval, aztán hívott valami automata, hogy az autó megérkezett, majd újra a sofőr. Végül csak sikerült megtalálnunk egymást és még a hotelba is eljutottunk. A recepciós hölgy nagyon segítőkész volt, minden kérdésünkre mosolyogva válaszolt. Csomagjainkat biztonságban tudva elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Manchester egy hatalmas, nyüzsgő, a világ összes nációját felvonultató, meglehetősen koszos város. A Piccadilly Garden szökőkútjában, ami bűzlik a fertőtlenítőtől, ruhástul pancsolnak a gyerek, rajtunk hosszú nadrág és pulóver van. A hátunk mögött a migránsok érdekeiért kampányolnak, a téren minden második fánál valaki zenél, énekel. A belvárosi bevásárlóközpont körüli utcákban hömpölyög a tömeg, az éttermek, kávézók, kocsmák tömve.

Miután végre találtunk egy "turinform" irodát, megtudtuk, hogy mit érdemes megnézni és, hogy a közelben épp egy magyar fesztivál van. Szereztünk térképet és útnak indultunk. Természetesen a honfitársainkat látogattuk meg először. Fantasztikus élmény volt magyar néptáncosokat nézni, magyar feliratokat olvasni, magyar szót hallani, magyar illatokat érezni és magyar ételeket főni látni itt Angliában. Most már tényleg jó lesz hazaérni....

A fesztiválról a John Rylands Egyetemi Könyvtárába vitt az utunk. Mintha a könyvek tiszteletére épített templomba léptünk volna. A csodálatos gótikus épület teljesen lenyűgözött bennünket. Elsétáltunk még a katedrálishoz is, de mivel kívülről felújítás alatt van, be pedig nem mehettünk, a délután hátralevő részét csatangolással, shoppingolással töltöttük, majd visszabuszoztunk a szállodába. Holnap korán kelünk, a menetrend szerint kora délutánra Magyarországon leszünk.

Köszönjük, hogy olvastátok a bejegyzéseinket! Szép nyarat és kellemes pihenést kívánunk! Búcsúzik a scarborough-i oldal két írója: Anna és Betti.