4. és 5. nap

A tegnapi nap igen kimerítő volt, este későn értünk haza, így a két nap anyagát most egyben tálaljuk. Hihetetlenül gazdag volt a 4. nap, ugyanis a nyelviskolával egy egész napos városnéző útra indultunk York városába. Már útközben is rengeteg érdekes információval látott el minket Mick, az idegenvezetőnk. Beszélt az Angliában folyó gazdálkodásról (itt mindenki földet művel, akinek csak egy kis zsebkendőnyi területe van, és mivel mindenki termeszt mindenfélét, ezért igen változatos kép rajzolódik ki a gazdálkodásról (patchwork quilt farms), persze a leggyakoribb a zab, a repce, a burgonya és káposzta, de ezek mellett mindennapos a kiskerti haszonnövények termesztése (répa, borsó, hagyma stb.) is. Az angolok nagy állatbarátok hírében állnak, szívesen tartanak állatot a ház körül szórakozásból, de haszonállatként is. Mint ilyen, komoly üzletággá nőtte ki magát a lótartás és -tenyésztés az elmúlt pár száz év alatt (az angol lóversenyek világhírűek, elég csak az escot-i derby-re gondolni). A sok eső következtében kövér legelőket találni mindenfelé, ahol birkákat és szarvasmarhát tenyésztenek, utóbbit elsősorban a tejért, nem pedig a húsukért (dairy farmers). A sertéseket igen nagy körültekintéssel tartják: a York előtti földeken kiterjedt területen nevelnek malacokat, méghozzá nagy műgonddal: az egyes malac családok külön kis bungalókban élik le 9 hónapnyi életüket (city of pork).

Kb. 1 órás út után megérkeztünk Yorkba, mely a régió egyik legrégebbi városa, Yorkshire grófság központja; kulturális, vallási és turisztikai centrum. Fontos megemlíteni azt az érdekességet, hogy Angliában – függetlenül a város lakóinak számától – csak az a város nevezheti magát városnak (city), ahol van székesegyház – tehát ha egy településen van székesegyház és csak 2000-en lakják, akkor már város, ellenben az a település ahol 100.000-en élnek, de nincs katedrálisa, nem nevezheti magát városnak (tehát marad town). Mivel Yorknak nemcsak székesegyháza van, hanem igen jelentős múltja is, így nem kérdés, hogy egy valódi city-ről beszélünk.

Kis ízelítő York történelméből:

A régészeti leletek szerint már i.e. 7-8000 évvel is lakott területről beszélünk. A római uralom előtt kelták életek itt, azonban ma is meglévő erőd alapjait a rómaiak építették az Ouse és Foss folyók találkozásánál. Itt koronázták hajdan császárrá Nagy Konstantint, majd miután a rómaiak elhagyták Britanniát, angolszászok foglalták el a vidéket (ekkor kapta az Eoforwic nevet a város; 7. század), és építették az első kőtemplomot. Eztán közel 100 évre vikingek kezébe került a település (ekkoriban Yorviknak nevezték, 9. sz.), majd a normannoknak köszönhetően újra virágozni kezdett a város (megerősítették a védelmet a település körül és a megsérült templom helyére új katedrálist építettek, ebből lett a mai Minster).  A városfal nagy része mind a mai napig egyben megmaradt, ezzel Angliában egyedülálló, ill. nagy része ma is bejárható. A középkorban York virágzó kereskedővárossá lett, jelentős szerepet töltött be ugyanis a London-Edinburgh útvonalon, így egyre több kereskedővárosokat megillető kiváltságot kapott az uralkodótól. York legrégebbi utcája már a középkorban is létezet, Shambles néven, akkoriban a mészárosok utcájaként híresült el (és mind a mai napig vannak olyan üzletek, ahol megtalálhatóak a mészárosok kampói, amire a húst akasztották hajdan). Napjainkban inkább arról nevezetes ez az utcácska (valószerűtlenül helyes kis kidőlt-bedőlt házak vannak benne), hogy a Harry Potter film forgatásához választották díszletként (nem itt forgatták, de egy az egyben ezt az utcát építették meg a filmstúdióban). Ennek megfelelően több Harry Potter kiegészítőket áruló bolt is található itt (The Shop That Must Not Be Named), de érdekes módon található itt karácsonyi boltocska is, ahol az év bármely napján vásárolhatunk karácsonyi dekorációt.

Az újkorhoz köthető a vasútépítés időszaka – már érkezésünkkor feltűnt, hogy milyen különleges és finom (most már tudjuk: viktoriánus) stílusban épült York vasútállomása, így lett a város a vasúttársaság központja, ill. másik nagyon jelentős szerepet az iparosodásban az 1800-as évek második felében ide települő csokoládégyártó üzemek jelentették (a jelenlegi Nestlé csokoládégyár jelentős termelését ma is itt folytatja).

A yorki katedrális (York Minster) Anglia és Észak-Európa legnagyobb gótikus temploma, amely negyed évezreden át épült. A yorki érsek Anglia második legmagasabb egyházi méltósága Canterbury érseke után. A templom a reformáció és az angol forradalom alatt súlyosan megrongálódott, jóval később, 1829-ben tűz is volt benne. Lángok pusztítottak a déli kereszthajóban 1984 júliusában is, melynek fényei Scarboroughban is látszottak. Csodálatos rozettája a tűzben megsemmisült. Helyreállításához évekre volt szükség, hiszen a festékanyagokat is az eredeti módszerrel, bogyókból nyerték ki. Érdekesség, hogy bár Európa más országaiban korábban is készítettek már ehhez hasnoló kör alalkú ólomüveg ablakot, mégis a yorki ablakról kapta a nevét az összes többi is. Józan paraszti ésszel azt gondolnánk, hogy az ablak alakja miatt nevezzük rózsaablaknak, pedig nem, hanem az üvegeken megjelenő York- és Lancester-házat jelképező piros és fehér rózsákról kapta a nevét. A katedrális oltár mögötti ólomrekeszes, festett abalaka, a világ teremtését, illetve a végítéletet ábrázolja, és több mint száz jelenetből áll. 23 méter magas, 9,4 méter széles, Mick szerint a legnagyobb Európában. Gyönyörű munka az Öt nővér ablaka is, amely nevének megfelelően öt részből áll, legmagasabb pontja 15 méterre van az ablak aljától.

Rengeteget tudnánk még mesélni például arról, hogy miért nem aludt soha király a király házában (The king’s manor), hogy jött létre a Tudor-ház egy a Rómeó és Júliához hasonló románcnak köszönhetően vagy, hogy mennyi történelmi tévedés szerepel az Oscar-díjas Braveheart című filmben, de majd inkább szóban.

Ma reggel rendkívül szeles időre ébredtünk. Mire beértünk a suliba, csendesedett, aztán úgy nézett, ki, hogy esni fog, de mégsem, helyette újra feltámadt a szél. Mindehhez Dan csupán ennyit tudott hozzátenni: 'Well, yes, the weather is always different. Predictibly umpredictalbe. 

Csütörtök lévén ez volt az első olyan napunk, amit reggeltől délutánig a nyelviskolában töltöttünk. Délelőtt a szokásos nyelvi képzés, délután a módszertan.

Anna: A mai CLIL órán is olyan technikákat ismételtünk, amelyek számomra nem voltak ismeretlenek (szótanulás különböző módozatai), viszont nagyon hasznosnak találtam azokat a tartalmakat, amiket Alexis megosztott velünk, egy jónak mutatkozó könyvet, melyből a környezet tanításához lehet feladatokat találni, ill. szókeresők, szófelhő készítő programokat (ezt az udvaros öröm-bánat térképhez hamarosan ki is fogom próbálni).

Betti: A technology órán ma sokan voltunk, mert Linda hiányzása miatt a módszertanos csoportot is hozzánk csapták. Személy szerint én nagyon élveztem, mert olyan kollégákkal is dolgozhattam együtt, akikkel eddig még csak a kirándulásokon találkoztam. Megtanultunk Podcastot készíteni és egy kicsit azon is ötleteltünk, hogy mire lehetne használni a nyelvórákon. Persze ezek a beszélgetések gyakran egészen más vizekre is elvisznek bennünket. Ma például odáig jutottunk, hogy a finn és a magyar nyelv távoli rokonságban állnak egymással. Német, osztrák és lengyel csoporttársaink tesztelték eme tény valódiságát. Különböző mondatokat kellett nekünk magyaraul, Hannának pedig finnül elmondania. A sok nevetés konklúziója, hogy aki egyik nyelvet sem érti, hasonlónak hallja a két nyelv intonációját és hangzókészletét. Utóbbit az is alátámasztja, hogy miután leírattam Hannával a fent említett mondatokat, ő felolvatatta velem, majd megállapította, hogy bár egy kukkot sem értek abból, amit mondtam tökéletes a finn kiejtésem.J

I like apples but I don't like bananas. - Pidän omenioista mutta en pidä bananaaeista.

I really don't know why I wanted to become a teacher. - En todellakaan tiedä miksi halusin ryhtyä opettajaksi. J