8.nap

Vasárnap van, az első nap, hogy nem kell időre menni sehova, nincs kötött program. Az idő az eddig megszokott, részben felhős, enyhén szeles. Békés, kényelmes reggeli készülődés után ¾ 10-kor találkoztunk a városban. Gyorsan megterveztük milyen irányból hódítsuk meg Scarborought.

Az első célpontot gyorsan megtaláltuk: The Mill. Már első nap Oliver hegyéről kiszúrtuk, hogy mennyire a környékbeli épületek fölé magasodik, az utcákon sétálva azonban mégsem látható. Az 1784-ben épült szélmalom ma szállodaként üzemel. Vezetője roppant készséges volt csak épp az angol nyelvnek valami olyan fura akcentusával beszélt, hogy csak egy-egy szót sikerült elcsípnünk a mondandójából.

Második célpont a Peasholm Park - a japán kert, melyet úgy építettek több száz évvel ezelőtt, hogy tervezője sosem járt Japánban. Tehát ez egy park, ami inkább egy kicsit gondozatlan, helyenként japánra emlékeztető épületekkel és csobogókkal. Lehet sárkány alakú vizibiciklit bérelni, zegzugos kis helyeken romantikázni és 1 falat étellel 2 szempillantás alatt magunkhoz csábítani, kacskát, sirályokat, kanadai vadludakat, cinkéket, verebeket, hattyút és szürke mókust.

A parkból a szabadtéri színpad felé vitt az utunk, itt kedden Lionel Richie ad majd koncert. A színpad szomszédságából indul a keskeny nyomtávú vasút, ami az északi öbölbe viszi az utasokat. Mi inkább gyalog mentünk. Egy tengerparti ebéd után felmásztunk a várhoz, megkerestünk Anne Brontë sírját, majd lebaktattunk a kikötőbe. Legnagyobb döbbentünkre az apály hatására innen is eltűnt a víz, a hajók pedig az iszapban csücsültek. Bazársoron végighaladva megnyugodva tettük tudomásul, hogy a 'kici occó' műanyag kacatok, gyerekbolondító haszontalan holmik itt is megtalálhatók, akár csak a Balaton parton.

A lábunk már erősen jelezett, hogy lassan elég lesz, de még fel kellett másznunk a partról a városba és haza. A lépésszámlálóink szerint 23 500 lépést tettünk meg, ami közel 17 km. Jól esett hazaérni és megszabadulni a cipőmtől.